Töretlen az érdeklődés a széteső államszocializmus utolsó évtizedének ellenkulturális lenyomatai iránt. Friss jelenségnek számított a zenei és esztétikai megújulást kereső, a főáramlatokkal szembenálló magyar underground/alternatív zenekarok felbukkanása. Ez az újító, formabontó, kísérletező művészeti irányzatok kibontakozásának, illetve a 3T (tiltott, tűrt, támogatott) kora is, amikor lemezhez, publikálási lehetőséghez a többség, így a pécsiek sem juthattak. Ezért szamizdatként, nem hivatalos kazettákon terjesztették felvételeiket. A művészi kifejezés szabadságát dalszövegeikkel, zenéjükkel és előadásmódjukkal közvetítették. A központosított állami intézményektől és kommunikációs csatornáktól, illetve a hivatalos kulturális-esztétikai értékrendtől független, cenzúrázatlan produkciókat hoztak létre. Nemcsak koncertek, hanem összművészeti események szervezői, szereplői, hisz a zenészek között képzőművészek, grafikusok, színészek, fotósok stb. is voltak.
A kiállítás a 2014-ben ugyanitt rendezett PÉCS UNDERGROUND ’80 összművészeti akciónapok tíz éves évfordulóján, ám attól eltérő koncepcióval valósul meg. Koszits Attila kurátorként ezúttal a saját archívumának anyagából válogatott a magyar undergroundhoz kapcsolódó grafikai munkák közül. Ebben plakátok, lemez- és kazettaborítók, dokumentumok, továbbá fotók, videók, korabeli hanglejátszók szerepelnek, illetve egy eredeti anyagokra épülő rekonstrukció az első helyi hanglemezklubról. Igazolva, hogy Pécs a főváros mellett a legfontosabb bázisa volt a hazai underground, neoavantgárd művészeti törekvéseknek.
Néhány név a borító- és plakáttervezők közül: Bernáth/y Sándor, Bukta Imre, Keserü Ilona, Szurcsik József, Victor Vasarely, Wahorn András, továbbá (a pécsiek) Bodor Gábor, Czakó Zsolt, Molnár Tamás, Odrobina Tamás és Schmieder Imre.
